VIII. nap - ...𝘩𝘢𝘨𝘺𝘥 é𝘭𝘷𝘦𝘻𝘯𝘪 𝘮𝘰𝘴𝘵𝘢𝘯 𝘧𝘦𝘫𝘦𝘥𝘦𝘭𝘮𝘪 𝘯𝘺𝘶𝘨𝘰𝘥𝘢𝘭𝘮𝘢𝘮𝘢𝘵

Utazásunk nyolcadik napján kivételes esemény történt velünk. Júliától kaptunk kölcsön ruhákat és  Petőfiék megmutatták a várost, ami egyáltalán nem volt szürke, ahogyan képzeltük: a 19. századi Pest színes, hangulatos, nyűzsgő város, tele magas épületekkel, sok-sok emberrel és tiszta levegővel. Nekünk összehasonlítási alapunk nincs, mivel sosem jártunk még Pesten, de azt éreztük, hogy hamarosan vagy így, vagy úgy meg fogjuk látogatni.

Pihenésképpen Petőfi elvitt bennünket kedvenc kávéházába, a Pilvaxba. Amint beléptünk Petőfit kitörő örömmel fogadta pár ismerőse, akikről kiderült, hogy a Tízek Társaságához tartoznak. A félreértések elkerülése végett, Petőfi elmondta a barátainak, hogy pár napra meglátogatta őket Júlia három vidéki ismerőse. A férfiak elvonultak biliárdozni, mi nők pedig feketekávét szürcsölgettünk. Júlia nem kis meglepetésünkre szivarra gyújtott. Jelentőségteljesen a szemünkbe nézett és elkezdett beszélni.

- Láttam, csodálkoztatok, hogy rágyújtottam: ez a tevékenység a nők körében ritka, de gondolom ezt már észrevettétek. Engem nem lehet korlátok közé szorítani! Ami jól esik, azt teszem.

- A jövőben nagyon elterjedt lesz a szivarozás illetve a cigarettázás nemcsak a nők, hanem a férfiak körében is. Nálunk az ritka, ha valaki nem él ezekkel. - ecsetelte Deni.

- Nagyon tetszik nekem a világotok, azt nem mondanám, hogy átköltöznék hozzátok, de azt hiszem, a jövőben a nők szabadabban élnek, mint a mi időnkben. Például nekem a kedvenc ruhadarabom ez a szoknyanadrág, amit most is viselek, és egyáltalán nem foglalkozom vele, hogy mit gondolnak vagy mondanak rólam.

Megbabonázva hallgattuk Júlia további gondolatait és figyeltük a kávéház vendégeit, akik Petőfi szavaira figyeltek. A költő és felesége még itt sem feledkezett el egymásról, miközben beszéltek többször is egymásra mosolyogtak.

Késő este értünk haza tele élményekkel.