III. nap - 𝘌𝘴𝘻𝘦𝘮𝘣𝘦 𝘫𝘶𝘵𝘰𝘵𝘵á𝘭....

Utazásunk harmadik napján még fáradtabban ébredtünk, de a megígért találkozás Júliával, szinte feltüzelt bennünket. Réka megállapította, hogy a 19. és 21. század udvarlási szokásai között szakadék van. A mai fiatalok igazi szabályszegők, előfordul, hogy a lány kezdeményez és már ritka, hogy álmodozva hónapokat kell távol tölteniük egymástól az esküvő előtt. Zsófi kiegészítette azzal, hogy a mai lányok még udvarolnak is a fiúknak, és sokszor az első találkozás után összeköltöznek.

Elmélkedésünket Petőfi megjelenése szakította félbe, aki harapnivalóval és kávéval érkezett. Nagyon örültünk neki, és beavattuk beszélgetésünkbe.

- Hölgyeim, üljünk le ismét, és hasonlítsuk össze a két látszólag távoli világot, mivel a szakadék nem is olyan nagy. A barátaim vagytok, ha nem sértelek meg benneteket, nyugodtan tegeződhetnénk! - kezdte Petőfi a beszélgetést.

- Jó ötlet, kedves barátunk, igazi haver vagy, hogy felajánlottad! Mesélj nekünk! - lelkendezett Deneira.

- Amiben mindannyian egyetérthetünk: hogy a szerelem örök és legyőz bármilyen akadályt. Ha Júliámból indulunk ki, rájövünk, a nők mindig is kezdeményező szerepet töltöttek be, visszafogottságuk azonban vitathatatlan volt. Egy udvarlás kimenetelét is a nők érzései határozták meg, így lehetett közöttük rangbeli különbség, szülői tiltás vagy távolság, az ifjú szerelmes szívnek semmi sem szabhatott gátat.

- És hogyan működött régen a távkapcsolat? - kíváncsiskodott Zsófi.

- A külön töltött idő még inkább lángra tudja lobbantani a szerelmes szívet. Mi három hónapig csak levélen keresztül érintkezhettünk, de ez az örökkévalóságnak tűnő idő megszépítette emlékeinket és nagyobb értékkel ruházta fel házasságunkat is.

A hasonlóságok és különbségek megbeszélése közben újra beesteledett. Petőfinek eszébe jutott, hogy a bőséges szellemi táplálék mellett, itt az ideje a vacsorának is. Sejtelmes mosollyal ígérte meg, nemsoká visszatér, várjunk türelemmel. Mi pedig vártunk és vártunk, míg el nem szenderedtünk.