X. nap - Ú𝘨𝘺, 𝘦𝘻𝘦𝘳𝘴𝘻𝘦𝘳 á𝘭𝘥𝘫𝘰𝘯 𝘮𝘦𝘨!
Reggeli közben,
mintha megváltozott volna vendéglátóink hangulata, a gondolataikba révedtek és
keveset szóltak egész idő alatt. Petőfi szomorúan adta tudtunkra, hogy a
borítékban talált varázstoll hatása nemsokára végleg megszűnik, ezért még aznap
vissza kell térnünk jelenünkbe, különben örökre náluk ragadunk.
Júlia egy csomagot
állított össze számunkra, melybe tett teasüteményeket útravalóul, Petőfi pedig egyik versének papírra vetett
néhány sorát ajándékozta nekünk, melyből újra megbizonyosodhattunk róla, hogy
mennyire szereti feleségét. Ugyanakkor elmondta, hogy mennyire örült
látogatásunknak, de megérti honvágyunkat, mely őt is gyakran gyötri szülővárosa
iránt.
Mi szomorúan, de
mégis hálásan vettünk búcsút az ifjú házaspártól, kik annyira a szívünkhöz
nőttek a velük töltött 10 nap alatt. Tudtuk, hogy ez a pillanat előbb vagy
utóbb bekövetkezik, mégis fájó volt a búcsú.
Újra és utoljára
becsuktuk a szemünket megérintve a tollat, a következő pillanatban pedig újra
kiskőrösi szállásunkon termettünk.
A szomorúság hamar
elillant szívünkből, sokáig áradoztunk utazásunkon átélt kalandjainkról, másnap
folytatódott a jutalomkirándulás.
Petőfi tudva, hogy
a levelet, aminek a segítségével mi is utazhattunk, nem fogjuk tudni
észrevétlenül visszacsempészni a szülőházába, megbízott minket, hogy
visszatérve városunkba rejtsük el egy olyan helyre, ahol csak az arra méltók
találhatják meg. Ha legközelebb Nagyszalontára utazol, járj nyitott szemmel,
hiszen ki tudja, talán te leszel az a kiválasztott, aki időutazásra indulhat a
múltba! Mi minden esetre jó utat kívánunk!
Búcsúzásképpen
álljon itt Petőfi nekünk ajándékozott
pár sora, amivel szerelmüket magasztalja:
Búcsúzik tőletek A haverom Petőfi – 10 nap Petőfi Sándorral című blog három bármikor újra útra készen álló csapata, az Arany hármas: Deni, Réka és Zsófi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése