V. nap - 𝘑ó𝘭 𝘵𝘦𝘷é𝘥, 𝘬𝘪𝘴 𝘧𝘦𝘭𝘦𝘴é𝘨𝘦𝘮....

Az előző éjszaka három óra lehetett, mire végre mindannyian elaludtunk. Reggel mégis korán ébredtünk az előző éjszakába nyúló beszélgetés miatt. Petőfi és Júlia nemcsak szívünket és lelkünket érintette meg élettörténetük feltárásával és egymás mondatainak a befejezésével, hanem eltöltött bennünket azzal a szavaik után vágyó szomjúsággal, amit az a vándor érezhet, aki napok óta víz nélkül gyalogol a sivatagban. Kisebb eszmecserével kezdtük a napot:

- Lányok, az éjszakai beszélgetés különleges volt, de emlékeztek, magyarórán a tanárnő mesélt nekünk Júlia és Petőfi házasság előtti játszadozásairól. Petőfi a Reszket a bokor című versével kérte meg Júlia kezét, erre ő egy szóban válaszolt: ezerszer. S mi volt erre Petőfi reakciója? - tette fel Zsófi a váratlan kérdést.

- Meglepődött, mert nemrég még azt írta magának, hogy soha nem fog megházasodni! - kiáltott fel Deni.

- Ez még semmi ahhoz képest, ami ezután következett. Júlia pletykákat terjesztett a közelgő eküvőjéről, Petőfinek az önbizalma szilánkokban hevert, szüksége lett volna Júlia válasza mellett az édesapa beleegyezésére is, és mivel a szülői tiltás még mindig fennállt, verset írt a sok szerelméről. - jegyezte meg Réka.

- Bezzeg az nem jutott eszébe, hogy ha Júlia fülébe jut, mekkora fájdalmat okoz a lánynak! - háborodott fel Zsófi és a nagyobb hatás érdekében, ösztönösen kirántotta a telefonját a zsebéből és a kanapéra hajította.

Ekkor kopogás hallatszott, Júlia lépett be a reggelivel. Elmeséltük neki röviden, hogy milyen pletykák terjednek róluk a jelenben. Erre Júlia elmosolyodott, kiment a szobából és visszatért a naplójával.

- Olvassátok el nyugodtan és figyelmesen! Petőfi és én ma házon kívül leszünk, de holnap megbeszéljük az általatok játszadozásként értékelt pár hónapunkat.

A nap további része olvassással telt: érzelmi hullámvasúton vettünk részt a napló olvasása közben, s már alig vártuk a holnapot.