IV. nap - 𝘈𝘮𝘪𝘯𝘵 𝘦𝘮𝘣𝘦𝘳𝘯𝘦𝘬 𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘴𝘻𝘦𝘳𝘦𝘵𝘯𝘪𝘦 𝘭𝘦𝘩𝘦𝘵
A
feleségek felesége egy vékony alkatú leány volt, rövidre vágott hajjal, mely
teljesen eltért a kor nőideáljától. Különlegessége még inkább érezhető volt
viseletében: éppen egy bő szoknyanadrágot viselt, fején pedig egy furcsa piros
kalapot, melyben inkább tűnt török maharadzsának, mint írónőnek. Azonnal
megfogott minket, 21. századi lányokat is meghazudtoló nem mindennapi
megjelenése, kisugárzása és magabiztossága.
Kedvesen
üdvözölt bennünket, majd elmondta, hogy férje már mindent elmesélt neki
vendégeskedésünk okán. Szavaiból éreztük, hogy egyetért Petőfi irodalmi,
váteszi törekvéseivel, sőt ő is részt vett annak létrejöttében, Petőfi
véleményének alakításában is meghatározó szerepet töltött be. Párkapcsolatukban
a két felet egyenlőnek észleltük.
- Hallom, találkoztatok már kedves Sándorommal! Jelleme első ránézésre hevesnek
tűnhet, de biztosítalak titeket arról, hogy csak irántam és a nép iránt érzett
érzelmeit tükrözi. Szívesen hallottam
kedvesemtől, hogy ti is a női egyenrangúságra törekedtek, mint mi a
kapcsolatunkban. Terveim közé tartozik, hogy a férjemet támogassam írói
pályafutásában. De eleget meséltem, jó lenne most titeket is jobban megismerni!
Júlia
látva, hogy az ablakon egyre kevesebb fény szűrődik be, vacsorát készített
nekünk. Nem mindennapi módon ültünk asztalhoz: a szalonban földre szórt törökös
párnákra invitált minket. Ez a furcsa vendégszeretet talán még kötetlenebbé
tette a beszélgetésünket, mely az éjszakába nyúlt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése